„Saját instrumentumán, a zongorán kívül Bartóknak egyetlen más hangszerrel sem volt olyan bensőséges, egy életen át tartó kapcsolata, mint a hegedűvel.

 
Alig volt tizennégy éves, amikor már belefogott egy hegedűszonáta komponálásába; közel fél évszázaddal később, egyik utolsó befejezett műve pedig a hegedűre írott Szólószonáta volt.

 
A lemezünkön hallható három mű érdekes közös vonása, hogy mindhárom befejezésének több változata van. (Megjegyz.: a függelékben hallhatók)
A lassú tétel (Hegedűverseny 2.) témáját nem túlzás az egész 20. század egyik legszebb dallamának nevezni.” – Laki Péter forrás: www.bartokujsorozat.hu

„Az egész egyszerre tűnik végtelenül kimunkáltnak és spontánnak, pontosan az, amit a hallgató keresni és remélni szokott, de elvétve talál meg. Versenyműben ilyen hegedülést és hozzá ilyen zenei együttgondolkodást
magyar lemezen szerintem eddig nem rögzítettek. Nem mellékesen: így még soha nem játszották el Bartók Hegedűversenyét a stúdióban, sehol a világon.
Aki szereti a Hegedűversenyt, annak kötelező. Aki nem szereti, annak pláne.” – Fáy Miklós, ÉS 2010. január 7.