2011. január 11-én Pécsett a Kodály Zoltán Hangversenyteremben
2011. január 12-én Budapesten a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar 2011-ben elsőnek olyan zenészt lát vendégül, aki nem világsztár, „csak” nagy művész. Utóbbi ebben az esetben több, mint a népszerűség szárnyain országról országra, földrészről földrészre repülő, az év nagy részét szállodai szobákban töltő muzsikus. Natalia Gutman zenélését olyan nagyságok mélyítették el, mint tanára, Msztyiszlav Rosztropovics, néhai férje, Oleg Kagan, valamint atyai jó barátja, Szvjatoszlav Richter, aki a zenei igazság, hitelesség és őszinteség megtestesülésének nevezte őt. Natalia Gutman a zeneirodalom legismertebb és egyik legszebb gordonkaversenyével érkezik a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe. Dvořák New York-i évei alatt, a IX. szimfónia befejezése után komponálta a h-moll csellóversenyt, 1894–95-ben, annak a csellista–zeneszerzőnek a hatására, aki tanárkollégája volt az általa igazgatott New York-i Nemzeti Konzervatóriumban, és a városi filharmonikusok tagjaként maga is játszott az Újvilág-szimfónia bemutatóján. Ez a szimfónia ma már a koncertrepertoár szintén egyik legnépszerűbb alkotása. Sokat köszönhet Dvořák egyik konzervatóriumi tanítványának, aki – ösztöndíjhoz jutott afro-amerikai lévén – számos spirituáléval ismertette meg a cseh komponistát. A zeneszerző ezek felhasználásával írta meg Amerikához fűződő élményeit, benyomásait. Az 1893 májusára elkészült műbe – amelyet a bemutatón a Budapestről elszármazott Anton Seidl dirigált az általa vezetett New York-i Filharmonikusok élén, a Carnegie Hallban – Dvořák mintegy húsz ilyen dallamot szőtt bele, de később tagadta, hogy indián vagy afro-amerikai motívumokat használt volna fel. Mint mondta: „Ez nem azt jelenti, hogy amerikai szimfónia, vagyis amerikai zene volna, hanem pusztán annyit: impressziók és üdvözlet az Új világból.”