Hangnem – különös szó: a hang, a hangzás nemét jelöli. Mert bizony, ez a hangzás lehet férfias, és lehet nőies, kemény (olaszul: duro) vagy puha (molle), sőt a zenében ennél jóval többféle. Még a „kemény” hangnemek között is mekkora a különbség! Milyen más egy érces Esz-dúr vagy egy meleg, telt Asz-dúr! Ahogyan a nőies hangzatok sem ugyanolyan árnyalatúak: nem mindegy, hogy gyöngéd, simogató e-mollt vagy szenvedéssel teli, patetikus c-mollt hallunk. Még a bécsi klasszikában is nagy kultusz övezte a barokk korban gyökerezett, és bizonyos hangszerek természetével kapcsolatban állt hangnemkaraktereket, ami persze nem azt jelentette, hogy egy hangnemhez csak és kizárólag egy bizonyos hangulat fűződhetett; ez zeneszerzőnként is változott. Az azonban biztos, hogy a kürtökön gyönyörűen szól az Esz-dúr, a magas trombitákon királyi pompával ragyog a D-dúr – ezek a hagyományok Beethoven korában is elevenen befolyásolták a mű születését, hangzásvilágát, asszociációs körét. Beethoven a hegedű felsőbb, csillogó regiszterét a korban újszerűen kiaknázó versenyművét D-dúrban írja meg – annál érdekesebb, hogy e mű kuriózumnak számító zongoraverseny-változatát ebben a hangnemben hagyja. (Ha az életrajzi, gyakorlati okokat nézzük, ennek is megtaláljuk a magyarázatát: egyes feltételezések szerint nászajándéknak szánta a páros művet: a hegedűversenyt jó barátjának, Stephan von Breuningnak, a nem sokkal később készült zongoraverseny-átiratot pedig Julie von Breuningnak ajánlotta.) Beethovenhez azonban a komoly-komor hangnemek álltak igazán közel – legalábbis az utókor ezekre helyezte a hangsúlyt. Egyik legerőteljesebb közülük a római hadvezér történetét feldolgozó színműhöz született Coriolan-nyitány, amelyben a nyughatatlan, elkeseredett, de harcias lelkület áll szemben a gyöngéd érzelmeket sugalló dúr melléktémával. Ugyanez a hősies c-moll az Eroica-szimfóniában már megrázó gyászzenévé alakul át, dúr hangnemmé válva pedig – a mozarti Jupiter-szimfónia szellemében – uralkodói, méltóságteljes, isteni fényében ragyog, ahogyan az eredetileg a Rudolf főhercegnek komponált, de később Lobkowitz hercegnek ajánlott Hármasversenyben, vagy az Esterházy II. Miklós névnapjára írt C-dúr misében.
A hangnemek köré szerkesztett, hangulatos martonvásári esteken a fiatal zenészgeneráció legjobb hangszeres és énekes szólistái a közreműködők; a Nemzeti Filharmonikus Zenekart a zeneigazgató Kocsis Zoltán és a Nemzeti Énekkart vezető Antal Mátyás mellett a magyar zenei élet másik köztiszteletben álló szereplője, Vásáry Tamás vezényli.