Vagyim Repin vendégszereplésével indul a Nemzeti Filharmonikusok koncertévadja. Mint azt a világhírű orosz hegedűművész az MTI-nek a csütörtöki hangverseny előtt elmondta, különleges a mostani budapesti látogatása, hiszen szonátaestet is ad pénteken a Zeneakadémián Kocsis Zoltánnal, akinek régóta nagy tisztelője.

Az orosz hegedűművész már ötödik alkalommal lép fel a magyar fővárosban, ahol csütörtökön a Művészetek Palotájában a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral és Kocsis Zoltánnal Beethoven D-dúr hegedűversenyét adja elő. A pénteki szonátaesten a Zeneakadémián Bartók I. rapszódiáját, Brahms d-moll szonátáját, és Beethoven A-dúr („Kreutzer”) szonátáját játsszák.

Vagyim Repin kiemelte, hogy örömmel jött Budapestre. Mint mondta, amikor elfogad egy-egy meghívást, három szempont esik a latba, de mindenekelőtt az, hogy örömét lelje a felkérésben. „Nagyon fontos, hogy meglegyen a személyes kontaktus, hogy az ember örömét lelje a feladatban” – hangsúlyozta a művész, hozzátéve, hogy közrejátszanak persze presztízsszempontok, és vannak pénzügyi megfontolások is. Amennyiben a három feltétel közül kettő hiányzik, nincs értelme elfogadni a meghívást, ha viszont bármely kettő megfelelő, akkor fontolóra veszi.

Vagyim Repin elárulta: nem szereti, ha egy zenekar csupán kíséri a szólistát, a hangversenyeken két egyenrangú fél párbeszédére törekszik. A Nemzeti Filharmonikusokról szólva úgy vélte: kiváló az együttes légköre, jó velük játszani. Igen jónak tartja a művész a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem akusztikáját is, ahol már harmadszor lép pódiumra.

Beethoven D-dúr hegedűversenye egyike a kedvenceinek. „Ez egy gyengéd, lágy mű, nem teljesen tipikus Beethoven-darab” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy a mű az 1990-es évektől szerepel a repertoárján, de az évek múlásával, ahogy az embert új és új benyomások érik, sok mindent másképp lát benne.

„Egy egész élet kevés megtanulni Beethovennek ezt a művét. Más hegedűversenyek vagy szonáták esetében viszont különböző idő kell a darab megtanulásához, ez függ a mű felépítésétől, de attól is, hogy mennyire biztosnak érzi magát az ember. Néha elegendő egy hét, de előfordul, hogy egy évig tart. Mindegyik különálló eset” – magyarázta az előadóművész.

Vagyim Repin elmondta, hogy korábban egy olyan Stradivari-hangszere volt, amelyen Pablo de Sarasate 1875-ben Lalo Symphonie Espagnole-ját mutatta be, hat éve pedig egy 1736-ban készült Guarnerin játszik. Mint megjegyezte, a Stradivari-hegedűknek éterien tiszta, „angyali” hangjuk van, személy szerint viszont jobban szereti a Guarnerit, amelynek hangzása sokkal inkább „földközeli”, „emberi”.

A hegedűkhöz egyébként egészen különleges kapcsolat fűzi. Amikor először került kezébe a hangszer, még órák múlva is érezte ujjain a lakkozott fa tapintását. „Először a kedvenc játékommá vált, majd következett a komoly munka, hiszen meg kellett tanulni, hogyan lehet szólásra bírni” – idézte fel első élményeit a világhírű művész.

Vagyim Repin beszámolt arról is, hogy két hete fejezte be Truls Moerk norvég csellóművésszel Brahms kettős versenyének felvételét, a CD feltehetően a jövő év elején kerül forgalomba.
A hegedűművész a jövő héten indul Nyikolaj Luganszkij orosz zongoraművésszel világkörüli turnéra, amelynek keretében harminc koncertet ad Európában, Észak-Amerikában és Japánban. Mindegyik hangverseny programjában, ahogy a Zeneakadémián is, szerepel a Kreutzer-szonáta.

„Ezt választottuk ki erre a szezonra, oka, hogy nemrég elkészítettük a darab CD-felvételét. Az idén emellett még Stravinsky és Debussy műveit játsszuk, jövőre pedig valószínűleg más műveket is választunk” – mondta Vagyim Repin, aki, amint lehetősége adódik rá, szeretne visszatérni Budapestre.

(MTI-Hírextra, 2008. szeptember 25.)