Decemberre jelenik meg a Bartók Új Sorozat első korongja

Minden hang, amit Bartók leírt, egyformán fontos és műgondot igényel – mondja Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatója. Irányításával kedden megkezdődött a Bartók Új Sorozat fölvétele.
Aprólékos munka folyik a pesti Művészetek Palotája hangversenytermében. Már másodjára készülnek rögzíteni Bartók Béla ifjúkori művét, a Kossuth-szimfóniát. A mű alig hallható, lemezfelvétele is kevés. Most derül ki, hogy a kotta itt-ott pontatlan. A karmesteri dobogón álló Kocsis Zoltán az eredeti Bartók-kézirat fénymásolataiba mélyed, majd megbeszéli a csellósokkal, hogy az egyik g-hang a zeneszerzőnél valójában f. Kívülállónak apróság.

– Ez sajtóhiba, amelyet a mindig mellettem levő kézirat alapján könnyű javítani – mondja a zongorista-karmester. – De vannak ennél nehezebb „tisztogatási munkák” is. A zenetudósok által valósnak mondott partitúrát mindig az előadással lehet hitelesíteni, és olykor kiderül, mégsem úgy szólaltatható meg minden, ahogy írva van. Bartók műveinek lemezösszkiadása hasznos lehet egy későbbi kottakiadáshoz is.

A muzsikus szerint az utóbbi nem az új lemezsorozat helyett lenne nagyon fontos, mint azt némely vélemény állította az új Bartók-összessel kapcsolatban (lapunkban is) lezajlott vitában. A hazai Bartók-kutatók által 48 kötetesre tervezett teljes kottakiadás egyebek között azért késik, mert nincs rá vállalkozó kiadó. A lemezsorozatra viszont az idei Bartók-évben pályázatot írt ki a Nemzeti Kulturális Alap. A nyertes pályázó Kocsis Zoltán művészeti irányításával és egységes Bartók-szemlélete alapján valósítja meg a programot, jeles kutatók tanácsadói közreműködésével. Ehhez az állami mecénás három éven át évi 60 milliós támogatást nyújt. A költségek másik felét egyéb forrásokból teremtik elő – a Művészetek Palotája például ingyen engedi át hangversenytermét, berendezéseit.
– Több száz felvétellel a hátam mögött mondhatom, a lemezkészítést külön kell tanulni – mondja Kocsis, amikor erről kérdezzük. Úgy véli, ha valaki nagyon az örökkévalóságnak akar játszani, és száműzi a való életet a felvételen, annak előadása sterillé válik, elmerevedik. Ha viszont túlságosan koncertszerűen játszik, lehet, hogy nagyon „élő” lesz a megszólaltatás, ám hamar érvényét veszítheti. – Úgy kell megfogni a pillanatot, mint a legnagyobb szobrászok, Michelangelo, Rodin vagy Kisfaludy-Stróbl tették, hogy mindig érvényes maradjon – majd hozzáteszi: ebből a szempontból saját zongorafelvételeinek is jó fele mára vállalhatatlan. Legalábbis szerinte.

A Kossuth-szimfónia mostani fölvétele kapcsán idézi a mondást: remekműveket csak elszúrni lehet, halványabbaknál viszont van lehetőség arra, hogy az előadás annyit „dobjon” a darabon, hogy remekműnek hasson. Most éppen ez a feladat. Hogy ebben a korai, a nagy elődökre, Lisztre, még inkább Straussra emlékeztető műben is fölvillanjon a későbbi, kiteljesedett Bartók zsenije.
A húszperces zenemű A fából faragott királyfi című táncjáték nemrég már rögzített, de még nem publikált zenei anyagával együtt jelenik meg az új sorozat első SACD (super audio) lemezén december elején – tudtuk meg Hollós Mátétól, a kiadó Hungaroton igazgatójától. A jövő év első felében várhatóan a Fiatalkori hegedűverseny jön a Scherzóval és a Rapszódiával együtt a második lemezen. Előkészületben a hegedűduókat és a hegedű-zongora kisdarabokat megszólaltató korong kiadása is.

Varsányi Gyula
(Népszabadság, 2006. november 2.)