Egy versenymű, egy Schubert-mise, nemzetközi hírű szólistával és karmesterrel. Utolsó műveihez – például a „Nagy” C-dúr szimfóniához vagy a Téli utazás című dalciklushoz – hasonlóan ezt sem hallhatta az osztrák szerző, ugyanis 1828 nyarán írta, de csak a következő ősszel, halála után adták elő. Schubert leghosszabb miséje ez, egyben a legnépesebb előadó-együttesre is számot tartó. A Gloria és a Credo tételekben is veretes fuga kap helyet, a polifónia és a hangszerelés gazdagsága azonban az utolsó tételt hatja át leginkább. Az Agnus Dei további érdekessége, hogy négyhangos főtémája azonos Schubert egyik utolsó dalának, a Doppelgängernek (A hasonmás) a főtémájával.

A koncerten kettős szerepben fellépő Christian Zacharias viszonylag későn, negyvenkét évesen kezdett dirigensi karrierbe a Suisse Romande Zenekarával. A tengerentúlon a Los Angeles-i Filharmonikusokkal mutatkozott be 2000-ben, ugyanettől az évtől a Lausanne-i Kamarazenekar művészeti vezetője. Zongoristaként a Genfi Verseny tizenkilenc éves győzteseként robbant be a zenei életbe, majd 1973-ban megnyerte a Van Cliburn Zongoraversenyt is, két évre rá pedig a párizsi Ravel Versenyt. Ezúttal Mozart utolsó zongoraversenyét szólaltatja meg, amelynek szólistája maga Mozart volt a mű 1791. márciusi ősbemutatóján, ami zongoraművészként utolsó nyilvános fellépése volt.

Művészi szemszögből

Antal Mátyás karigazgatót a Schubert misékről kérdeztük.

„A lassú tételek olyanok, és úgy kell énekelni, mintha valaki egy dalt énekelne, teljes személyességgel; a markáns, oratórium karakterű tételek viszont valahogy visszamutatnak a barokk oratóriumok ideájára vagy a Mozart miséknek a monumentális tételeire.”

A teljes interjút itt láthatják.

Christian Zachariast Mozarthoz fűződő viszonyáról és a koncerten elhangzó Schubert miséről és a zenekarral való együttműködéséről kérdeztük.

 
„Mozart zongoraversenyei a műfaj abszolút csúcsát jelentik. Számomra egész egyszerűen ezek a legszebb zenék, amit valaha írtak.”
 

A teljes interjút itt olvashatják.