(…) Francia komponisták is kiemelt pozíciót élveztek a fesztiválon, részben a Berlioz-jubileum kapcsán, részben a FranciArt rezonanciáit erősítve. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar káprázatos Rómeó és Júlia-előadása szerintem nemhogy a fesztiválnak, de a nemzetközi koncertéletnek is parádés eseménye volt, s híre remélhetőleg – a jeles francia szólistahármas: Sylvie Sullé, Guy Flechter, Jean-Philippe Courtis közvetítésével – Berlioz hazájába is eljut. Kocsis Zoltánt a IV. tétel tündérzenéjéért (Mab királynő) – amit pálcája alatt a zenekar szédületes tempóban és makulátlan szépséggel keltett életre – a nagy karmestereknek járó hódolat illeti meg. (…)
Szó, ami szó, sikeres fesztiválunk volt De az események helyszínén végre mindenütt követni kellene az operaházi példát a mobiltelefonok kikapcsolására vonatkozó hangos felszólítással, s európai normákhoz igazodni a későn jövők dolgában. Mert tarthatatlan, hogy a karmester – Maazel, Kocsis, Medveczky vagy más – várja meg, míg sorokat felállítva a helyükre csörtetnek, ahelyett hogy a zárt ajtó az első tapsig vagy függönyig őket tartóztatná föl.

Kerényi Mária
(Magyar Nemzet)