Érdekes lehet, hogy az ember miért pont a kóruséneklést választja hivatásnak. Ez igazából szerelem! Nem tudnék más munkát elképzelni, ami ennyire feltölt és ennyire változatos! A legfantasztikusabb az egészben, hogy másokkal együtt lehet zenélni, és életre kelteni valamit újra meg újra! A legapróbb részletekig őszintén együtt zenélni és élvezni a zene adta Csodákat!
Kiss Aliz Andrea vagyok, Békéscsabán születtem és töltöttem első néhány évem. Hamar felkerültem Budapestre, ahol azonnal zenei általános iskolába jártam (Hunyadi János Általános Iskola), majd konzervatóriumba (Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola), utána pedig a Zeneakadémiára. Számomra sosem volt kérdés, hogy zenész leszek, maximum a pontos útvonal volt változékony. Általános iskolában még zongorával kezdtem, de mellette számos énekversenyen is részt vettem. A konziban szolfézs-zeneelmélet szakon végeztem, itt tanultam vezényelni, valamint mellette elkezdtem az ének szakot is. A Zeneakadémiára már karvezetés szakra felvételiztem. Egyetemi éveim alatt elnyertem 2014-ben az országos Lantos Rezső karvezető verseny különdíját és a Bácsi Zoltán László Növendéktámogatási Alapítvány díját 2015-ben. Több kórust vezényelhettem (jelenleg is vezetek egy férfikart). Megismerhettem a jelenlegi énektanáromat, dr. Klézli Jánost is, az egyetem kezdetétől nála tanulok énekelni. Az ide vezető sokszínű útnak köszönhetően rengeteg lehetőségem volt mindenféle színpadi produkcióban részt venni már azelőtt is, hogy elkezdtem volna itt dolgozni, számos fantasztikus karnagy keze alatt énekelhettem világszerte, és ez a Nemzeti Énekkarban szerencsére folytatódik. Sőt! Nemrég lehetőségem nyílt arra is, hogy a szülővárosomban énekelhettem a Nemzeti Énekkarral! Életem legmeghatóbb élménye volt a családomnak énekelni!
