- július 22-én születtem Csíkszentdomokoson (Erdély, Románia), ami számomra a világ közepe; annyi csillag nincs az égen sehol máshol a világon, mint ott!
Vígkedélyű, megoldáscentrikus, szociábilis személynek ismerem magam; célom, hogy a világnak azt a kis részecskéjét, ami rám lett bízva, jobbá tegyem; és hiszem, hogy minden ember jónak volt teremtve.
Tanulmányaimat 1992-ben Marosvásárhelyen, a Művészeti Líceumban kezdtem hegedű főszakon, Engel Lajos tanár úr vezetésével. Hálás vagyok ezért az időszakért, mely végül tíz évet tartott, hiszen sokat fejlődhettem a muzikalitásomban, zeneelméletben, a zene szeretetében, de legfőképpen a hallásomat tisztította és tökéletesítette a hegedűjáték.
Ezt követően 2002-ben egy számomra nagy tekintéllyel rendelkező tanárom ajánlására ‒ akit Fejér Elemérnek hívnak ‒ klasszikus ének szakra iratkoztam be. Egy év elteltével már országos megmérettetésen vettem részt, ami megerősített abban, hogy jól döntöttem: helyes úton járok. Ebben az időszakban Borbély Ilona és Orosz Edit voltak az én drága oktatóim.
Így történt, hogy 2004-ben felvételt nyertem a Kolozsvári „Gh. Dima” Zeneakadémiára, ahol ‒ büszkén mondhatom el ‒ Elena Andries szoprán operaénekes volt a mesterem. Ez alatt a négy év alatt a szakmai tudáson kívül az élet sok más területén kaptam útbaigazítást tőle. Sikerült elsajátítanom öt operaszerepet is: W. A. Mozart
Figaro házasságából Cherubino szerepét; Ch. W. Gluck
Orfeusz és Euridiké című operájából Orfeusz szerepét; Alexandru Zirra
A három kisgida című operájából a középső gida szerepét; W. A. Mozart
Varázsfuvolájából a harmadik dáma szerepét; valamint G. Verdi
Rigolettójából Maddalena szerepét. Ugyanakkor részt vehettem a híres szopránénekes, Mariana Nicolesco mesterkurzusán is. Nagy neveket ismerhettem meg az internet segítségével, akiktől nagyon sokat tanulhattam, és akiket mai napig csodálok, mint pl. Elena Cernei mezzoszoprán, Anna Nyetrebko, Anna Moffo, Dimitrij Hvorostovsky, Elina Garanca.
Kilépvén az oktatási intézmények biztonságot nyújtó falai közül, visszatértem felnevelő városomba, ahol a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia énekkarába nyertem felvételt 2008-ban. Szerencsés embernek tudhatom magam, hogy ilyen környezetben, ilyen emberekkel és ilyen épületben dolgozhattam, mint a Kultúrpalota. Áldás volt számomra úgy bemenni reggel a munkahelyemre, hogy újból azt csinálhatom, amit szeretek, és amire tálentumot kaptam az Istentől. A kedvenc művemet is itt énekeltem először, G. Fauré
Requiemjét; a szövege, a dallamvilága magával ragadó és egyben pozitív értelemben elgondolkodtató: vajon mi vár minket odaát…
Mindeközben bontogatni kezdtem szárnyaimat: megismerkedtem az operett műfajával, és ily módon a
Varieté Expressz operettegyüttessel számos fellépésünk volt főként Erdély-szerte, de a határon túl is, Magyarországon. Ebben a műfajban leginkább a szubrett szerepkör áll a szívemhez legközelebb, hiszen örömömet lelem a vicces, prózai részekben és a táncbetétekben; mókás kis előadások voltak. Megemlíteném az oratórikus műfajban történő felkéréseket is; ilyenek például: A. Bruckner:
Te Deum vagy Liszt F.:
Via crucis. De a legnagyobb meglepetést a jazz műfaja jelentette számomra, mely egy G. Gershwin-esttel kezdődött 2008-ban. Igazi szabadságot, kreativitást ismerhettem meg ebben a muzsikában; felszabadító és egyben felpezsdítő érzés könnyed dallamokat énekelni, ugyanakkor komplex akkordokra improvizálni és ráhagyatkozni a legbelső zenei érzékünkre, az intuícióra. Két együttest is teljesebbé tehettem hangommal, a JAZZ 4 FUN és a JAZZY BIRDS nevű zenekarokat, ugyanakkor számomra nagy jelentőséggel bír a hit kérdése is, így egy dicsőítő csapat tagja is lehettem, mégpedig a WORSHIP TEAM-é.
Mindeközben klasszikus cantót oktattam a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumban és könnyűzene-jazz éneket a Marosvásárhelyi Népművészeti Iskolában. Ugyanakkor eleget tehettem egy színházi felkérésnek is, ahol azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy zenei vezetője legyek Alexandr Szuhovo Kobilin
Tarelkin halála című színdarabjának a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban.
2019 szeptemberétől a Nemzeti Filharmonikusok Énekkarának alt szólamát gazdagítom. Hálás a szívem, hogy itt lehetek, tanulhatok, fejlődhetek, és hozzáadhatom a zene tengeréhez azt a cseppet, aki ‒ és ami ‒ én vagyok.
Vallom, hogy lehet muzsika nélkül élni, de nem érdemes, hiszen úgy, ahogy a testnek szüksége van eledelre, a léleknek is szüksége van rá, és a zene pont ez: táplálék a léleknek.