Hamar Zsolt                                                     karmester, rendező

Női portrék hangjegyekkel – akár ez is lehetne ezúttal a hangverseny címe. Az első az eszményi nő arcképe, ahogy Bartók látta a fiatal Hubay-növendék hegedűslányt, Geyer Stefit. Versenyművet írt neki, gyönyörű kezdődallammal. Ám némi levelezgetés után jött a szakítás. A versenyművet szerzője megtagadta, csak az első tételt mentette át a Két arcképbe, Egy ideális alcímmel, mellé állítva az Egy torzat, a szép alaptéma szarkasztikus változatával. Női arcképpel indul a III. zongoraverseny is. Mesebeli erdőben tűnik fel a királykisasszony. A zenekar Wagner erdőzsongására emlékeztet a Siegfriedből (a hangnem – E-dúr – is azonos), a zongora témája A fából faragott királyfi nőalakjának verbunkosízű melódiát juttathatja eszünkbe. Pásztory Dittának, második feleségének írta a művet a nagybeteg komponista. A szünet után következik az első házasságkötés idején komponált Kékszakállú. Példázat ez a titokzatos Férfiről, akinek titkát mindenáron tudni akarja a Nő. A Férfi pedig ki más volna, mint az alkotó maga. Vagy ez túl banális magyarázat? Mondják, egyszer Bartókot felmérgesítette egy efféle fejtegetés. „És ha én vagyok Judit?” – kérdezte ingerülten. De lehet, hogy ez csak mese.