1809-ben a bécsi Burgtheater igazgatója felkérte Beethovent, írjon kísérőzenét Goethe Egmont című ötfelvonásos drámájához, és a költőt mindenekfelett tisztelő komponista örömmel vállalta a feladatot. A nyitányból és további kilenc számból álló kísérőzene 1810 júniusára készült el, s azon nyomban be is mutatták. Az idegen elnyomással szembeszálló 16. századi németalföldi gróf, Lamoraal van Egmont tragikus sorsa 1810-ben Bécsben különös aktualitást nyert: Napóleon hadserege 1809 májusában négy éven belül másodszor is elfoglalta a várost, és a megszállás két hónapig tartott. De a történet rímel a Fidelio és az V. szimfónia sötétségből fénybe tartó szabadulás-dramaturgiájára is, mert bár a gróf egyéni sorsa tragédiával végződött, halála a németalföldi szabadságharc közvetlen kiváltó oka lett, s ezért Goethe utasítása szerint az előadásnak Egmont gróf lefejezését követően egy „Győzelmi szimfóniával” kell befejeződnie. A tragikus f-mollban megkomponált, szonátaformájú nyitány lassú bevezetésének jellegzetesen szaggatott motívuma szolgál felgyorsítva melléktémaként, s a végén ez a monoton dobolás kíséri Egmontot a vesztőhelyre is. Ekkor jön a meglepetés: a gróf halálát jelző döbbent szünet után, codaként a „Győzelmi szimfónia” diadalmas F-dúr zenéje szólal meg, előrevetítve a dráma pozitív végkicsengését. Az Egmont-nyitány, keletkezése után csaknem százötven évvel egy másik szabadságharccal is szorosan egybefonódott: 1956-ban a forradalom idején ez volt a Magyar Rádió által legtöbbször sugárzott zene.

„E szimfónia a felfokozott, szenvedélyes ünnepélyességnek, a szinte árnyékmentesen fénylő ragyogásnak minden addigit felülmúlóan merész zenébe öntése. Tematikája szenvedélyesebb, sodróbb lendületű, hangszerelése fényesebb, színesebb, harsogóbb minden addigi zenekari művénél! Annak idején már Mendelssohn fenntartás nélkül megcsodálta hangszerelésének csodálatos pompáját. Nem hiába mondta egyszer Beethoven, hogy zenéjével megtanítja az embereket a szellem isteni őrjöngésére; ha valaha, úgy ebben a szimfóniában sikerült ezt a célt elérnie.” (Bartha Dénes)

(tovább…)