Kocsis Zoltán bizonyára helyeslően bólint az égi világban, látva, hogy a nevét viselő bérlet Bartók zenéjével kezdődik. A Két kép után a III. zongoraverseny szólal meg Ránki Dezsővel – jobb előadót ehhez a műhöz manapság aligha lehetne találni. Majd következik A kékszakállú herceg vára, Komlósi Ildikóval és Cser Krisztiánnal. Mindketten nagy sikerrel énekelték már Judit, illetve a herceg szerepét a világ számos városában (és sokszor léptek fel együtt). A második hangversenyen a közönség Bartók egykori zeneakadémiai mesterének, Koessler Jánosnak is megismerheti egy darabját. Mellette Dohnányi talán legszebb műve, a Stabat Mater hangzik fel, majd a Koessler példaképének tekintett Brahms III. szimfóniája. A harmadik koncert magyarországi bemutatót ígér: a svájci születésű amerikai jazz-szaxofonos és komponista, Daniel Schnyder bibliai oratóriumát vezényli Sebastian Weigle vendégkarmester, a szünet után pedig Brahms Német Requiemje csendül fel a Kossuth-díjas Rost Andrea és a Kossuth-díjjal épp nemrég kitüntetett Kálmándy Mihály szólóival. Az utolsó est orosz műsort kínál. Csajkovszkij behízelgően dallamos Rómeó és Júlia nyitányfantáziája után Prokofjev I. hegedűversenyét játssza napjaink egyik hegedűs sztárja, Arabella Steinbacher, a zárószám pedig Stravinsky töretlenül népszerű Petruskája.

Az internetnek nem kell mindig vakon hinni, ezúttal azonban semmi kétség sem férhet a Wikipedián Eötvös Péterről olvasható megállapítás igazához: „az egyik legismertebb kortárs zeneszerző”. Rögtön hozzátehetjük, a hetvenöt éves mester egyúttal az egyik legkeresettebb karmester is a világon. A Kobayashi bérlet első hangversenyén ő vezényel, és az első részben az ő művei szólalnak meg, ékesen bizonyítva, hogy a kortárs muzsikának nem kell okvetlenül közönség-riasztónak lennie. Igenis lehet szórakoztató, olcsó kompromisszumok nélkül, mint például a Speaking Drums című darab, amelyben nyomon követhetjük, hogyan lesz Weöres Sándor úgynevezett nonszensz verseinek szavaiból ritmus, a ritmusból dallam. S mindezt hogyan adja elő egy káprázatos tehetségű ütős-szólista, az osztrák Martin Grubinger. A szünet után Eötvös Liszt ritkán hallható Dante-szimfóniáját vezényli. A második koncerten a Maisky család Beethoven Hármasversenyét szólaltatja meg, majd Mahler annak idején Budapesten bemutatott I. szimfóniája lesz hallható. Magyar vonatkozása van a harmadik estének is: az Egmont-nyitánnyal kezdődik. 1956 vészterhes napjaiban újra és újra ez szólt a rádióban, az idősebbek reflexszeűen teszik hozzá: „Csapataink harcban állnak”. Két Richard Strauss-kompozíció, az Oboaverseny és a Hősi élet hangzik még fel ez alkalommal. A bérletsorozatot Mendelssohn újabban világszerte igen népszerű oratóriuma, az Éliás zárja.

Népszerű, közismert műveket és érdekes ritkaságokat egyaránt kínál a Ferencsik bérlet hat koncertje. Az előbbihez sorolható Ravel keringőfantáziája, a La Valse és Richard Strauss Rózsalovag-keringője (mindjárt a nyitóhangversenyen), Mozart Requiem-torzója, amelyet oly sokan próbálnak manapság befejezni, de hiába, mert a közönség ragaszkodik a legelső változathoz, vagyis Süssmayréhoz. De az idős Richard Strauss utolsó zenekari dalait is szívesen hallgatja a komolyzenebarát (s persze meg is döbben mindannyiszor, hogy ezek a romantikus szépségek 1949-ben születtek – Bartók, Berg, Webern halála után). Debussy Faunja, Beethoven Pastorale-szimfóniája kerülhetne még föl a képzeletbeli komolyzenei slágerlista elejére. Ugyanakkor képet kaphat a bérlet vásárlója a nálunk valamiért kevésbé ismert kora 20. századi angol zenéről (a második hangversenyen Elgar, a negyediken Britten és Walton szimfóniái szólalnak meg), és még japán zenei ízekkel is ismerkedhet Toru Takemitsu mester jóvoltából. A szólisták közül talán elég, ha kettőt emelünk ki. Maxim Vengerov hegedül az első estén és Rost Andrea énekli a Strauss-dalokat. Nem árt sietni a bérletvásárlással…

Hangversenyek műsorán gyakran szerepel versenymű, rendszerint az első rész második számaként. Így van ez a Lukács bérlet négy estjén is. Csakhogy a megszokott zongora- vagy hegedűverseny helyett ezúttal különleges kompozíciókkal ismerkedhet a közönség. A cseh Martinů művében például vonósnégyes áll szemben a zenekarral. Schumann-nál négy kürt. Hindemithnél fafúvók mellett hárfa. Végül a sorozat utolsó hangversenyén két ilyen darab is megszólal. Balassa Sándor Hunok völgye című kompozícióját oboa- és kürtszólista teszi változatosabbá, Dubrovay Lászlónál pedig három rézfúvós hangszer harsog-recseg és produkál más mulatságos effektusokat. A ritkaságok mellett minden program kínál közismert, népszerű műveket is. A cseh estén Smetana Moldvája és Dvořák VIII. szimfóniája csábíthatja a hallgatót. Hindemith előtt és után tizenéves zsenik szimfóniája hangzik fel (Mozart tizennyolc évesen írt A-dúr darabja és Bizet hasonló életkorban komponált szerzeménye). A négykürtös Schumann-kompozícióhoz a Manfréd-nyitány és két Schubert-darab csatlakozik, az utolsó hangversenyt pedig Mendelssohn Olasz szimfóniája zárja.

Tisztelt Közönségünk! A mögöttünk álló évad legfőbb eseménye a Nemzeti Énekkar saját bérletének megszületése volt, ami rendkívül izgalmas időszakot jelentett számunkra. Az Önök visszajelzésein, valamint a koncertsorozat tapasztalatain felbuzdulva most még nagyobb energiával és hittel folytat¬juk az útnak indított Pászti bérletet! Célunk ezúttal is a Nemzeti Énekkar – Magyarország leg¬nagyobb létszámú professzionális hangversenykórusa – középpontba helyezése, az együttes sokszínűségének megmutatása a legkülönbözőbb stílusokban és előadó-apparátusokban. Ritkán fordul elő egy hangversenyen olyan nagy apparátusbeli különbség, mint a Pászti bérlet jövő évadának nyitóhangversenyén. A koncert első felében ugyanis az énekkar Josef Rheinberger talán legszebb kétkórusos a cappella (Esz-dúr) miséjét és Gyöngyösi Levente briliáns Gloriáját (a Missa Quinque Auctorum egyik tételét) énekli. A szünet után nagy örömünkre csatlakozik hozzánk a kiváló Nemzeti Filharmonikus Zenekar is, amellyel Schubert Esz-dúr miséjét adjuk elő. Az est karmestere Somos Csaba lesz. Bérletsorozatunk második hangversenye a cappella műsort kínál, melyben különböző nemzetiségű és ihletésű lírai chansonokat ellenpontozunk drámai karakterű balladákkal. A hangverseny műsora így két alapvetően különböző természetű műfaj darabjaival – Ravel, Hindemith, Ligeti, Solti, Wolf remekműveinek segítségével – állandó kontrasz¬tot ígér. A műveket ezúttal két karnagy: Kocsis-Holper Zoltán és Somos Csaba vezényli. Elmondhatjuk, hogy együttesünk alapítása óta több állandó vendégkarmester figyel ránk folyamatosan. Művészi munkájuk, kisugárzásuk jelentős hatást gyakorol a Nemzeti Ének¬kar előadói teljesítményére. Ilyen karmester az olasz származású Carlo Montanaro is, aki a Pászti bérlet harmadik hangversenyén, a nagyböjti időszakban olasz egyházi zenét dirigál a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és együttesünk élén. Verdi Quattro pezzi sacri és Rossini Stabat Mater című oratóriumait hallhatjuk kitűnő szólisták közreműködésével. A Jégmezők lovagja című hangversenyen a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar monumentális orosz zenét szólaltat meg. Öröm számunkra, hogy a koncert vezénylé¬sét Hamar Zsolt zeneigazgatónk vállalta, így Csajkovszkij és Prokofjev ámulatba ejtő darabjai zárják a Pászti bérletet. Kedves Közönségünk! Hangversenyeinken ezután is számítunk az Önök jelenlétére, és felejthetetlen zenei élményeket kívánunk!

A Próbatermi vendégség sorozat évek óta hagyomány a Nemzeti Filharmonikusoknál, és mindig nagy érdeklődésre tart számot. A sorozat eseményei nem a megszokott nagy koncerttermekben zajlanak, ezeken az estéken zenekarunk próbatermébe invitáljuk a közönséget. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar művészei igazi zenei csemegékkel készülnek, amelyeket kamaraegyüttesekben adnak elő. A helyszín és a darabválasztások is sokkal meghittebb, bensőségesebb hangversenyélményt kínálnak a jelenlévőknek. Együtteseink művészei számára is különlegesek ezek az alkalmak, hiszen a darabokat nagyrészt ők választják, és ebben a közegben sokkal közvetlenebb kapcsolatot teremthetnek közönségükkel. A 2019/2020-as évadban a sorozat további különlegeségét az adja, hogy az elmúlt években zenekarunknak és énekkarunknak külön-külön voltak fellépései, ebben az évadban viszont mindkét együttes együtt, közös műsorral szeretné megörvendeztetni a közönséget.

A Zenemánia következő sorozatában a zene sokszínűségéről lesz szó – a műfajok kapcsán. Ugyanis – meglepő módon – ahány műfaja, annyi sajátossága is van a klasszikus zenének. Nemcsak megszólalásmódjában más egy-egy műfaj, de zenei nyelvezetében, kifejezőkészségében, mondanivalójában, sőt a mondanivaló tálalásában is. Más jellemző akkor, amikor hangszeres szólista válaszolgat egy zenekarnak, és más, amikor énekes áriáját illusztrálja, vagy épp ellenpontozza a kíséret. Megpróbáljuk egyetlen hangversenyen nyomon követni a szimfóniaműfaj kialakulását. Megvizsgáljuk, hogyan válik a szimfónia az egyszerű kezdetek után egész élettörténeteket elmesélő zenefolyammá. A szimfonikus zene hatalmas repertoárjában lehetőségünk lesz kikutatni minden kis részletét ennek az állandóan változó, csodálatos világnak. Megpróbálunk kulcsot adni a zenehallgatás öröméhez, hogy a zene legkisebb alkotóelemét is felismerjük, és meghallása által gazdagodjon a saját világunk. Versenyművek: Ez alkalommal a versenyművek sokszínűségét fogjuk vizsgálni. Megtudjuk, miben különbözik egy hegedűverseny egy oboaversenytől, egy csellóverseny egy fagottversenytől. De a különbségek mellett megkeressük a sok apró hasonlóságot is, amelyek által a műfajhoz fogunk közelebb kerülni, megérteni és reményeink szerint megszeretni a lényegét. Végül pedig ennek a négy hangszernek a párbeszédét fogjuk meghallgatni Haydn Sinfonia concertantéjának megszólalásakor. Koncert- és oratóriumáriák: A szöveges zene az egyik legtermészetesebb műfaj, érteni véli bárki, aki hallja és érti a szöveget. De akkor miért ismétlik ugyanazt a szöveget annyiszor más zenével? Mi lehet ennek az oka? Erre próbálunk meg választ adni ezen a koncerten Kolonits Klára szoprán segítségével. A szimfónia kialakulása: igyekszünk rekonstruálni azt a zenetörténeti folyamatot, amelynek során a zenekari nyitány műfaja az évek múlásával egyre több és több jelentést közvetített, hogy Haydn keze alatt a zenetörténet legfontosabb műfajává váljék. Mi teszi ennyire ellenállhatatlanná ezt a műfajt (és formát), milyen lehetőségeket nyújt a zeneszerzőknek, és hogy lehet az, hogy ennyit írtak belőle? Mindegyik másmilyen, és mégis összefogja őket valami, ami azt mondatja velünk, hogy ez egy szimfónia, nem lehet más!