„Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.” (Kodály Zoltán)
A zene gyerekkorom óta fontos szerepet tölt be az életemben. Tanultam hangszeres zenét is, mely által megéltem az egyéni muzsikálás örömeit, mégis leginkább azért vagyok hálás, hogy már a kezdetektől tapasztalhatom a kóruséneklés keltette kedvező hatásokat is. Az éneklés önmagában is nagyszerű dolog, de amikor mindezt közösen, együtt éljük át, számomra felülmúlhatatlan, fantasztikus érzés. Boldog vagyok, hogy nagyszerű kollégák mellett, kiváló karmesterek vezényletével mindennek részese lehetek.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy zenével indult az életem, és már gyermekként járhattam kórusba, és megélhettem, milyen érzés együtt alkotni, csodában részesülni, a zenében eggyé válni. A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola diákjaként lehetőségem volt számos kóruskoncerten, kórusversenyen is részt venni. A gimnáziumi évekből köszönettel tartozom Sapszon Ferencnek, aki megtanította nekünk, hogy nincs annál felemelőbb érzés, amikor sok-sok hang összeadódik, és egyetlen nagy egésszé kovácsolódik.
Talán a szülői minta és a kórusiskolában tapasztalt jó élmények is szerepet játszottak abban, hogy zenei pályára léptem. Diplomámat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szereztem ének-zene tanár és karvezetés szakon. Kiváló tanáraim – Szabó Miklós, Hartyányi Judit, Párkai István – szakmai tudásukkal és a zene iránt mutatott tiszteletükkel nagyban hozzájárultak hivatástudatom elmélyüléséhez. Sokat köszönhetek a Vashegyi György vezette Purcell Kórusnak is, amelynek az egyetem első éve óta tagja vagyok.
Az éneklés, a kórushoz való tartozás, a közös alkotás eufóriáját –mindazt, amit eddig én kaptam – igyekeztem továbbadni a fiatalabb generációnak is. Sok éven át tanítottam éneket a Schulek Frigyes Kéttannyelvű Építőipari Műszaki Szakközépiskolában , ahol jeles ünnepeken többnyire fiúkból álló, hatvan-hetven tagú alkalmi kórust is vezettem.
A Nemzeti Énekkarnak 2016 júniusa óta vagyok tagja, és 2017 óta a szopránszólam vezetője is. Megtiszteltetés számomra, hogy része lehetek ennek a neves együttesnek, és nagy öröm, hogy amit gyerekkoromtól kezdve tanultam és elsajátítottam, itt kamatoztathatom. Csodás érzés napról napra megtapasztalni, átélni , hogy az alkotás folyamatában együtt is formálódunk, és mindeközben magunk is folyamatosan fejlődünk.
Mindemellett pedig csodás zenei élményekben van részünk, ami nemcsak a mi lelkünk tápláléka, hanem mindezt koncertről koncertre a közönséggel is megoszthatjuk.