Rinaldo, a keresztes lovag története Torquato Tasso A megszabadított Jeruzsálem című költeményének egyik leghíresebb epizódja, számos zenemű ihletője. Tasso költeményének főszereplője valójában Armida, a varázslónő, aki a lovagot elcsábítja, s egy lakatlan szigeten a hatalmában tartja. Brahms művének szövegírója, Johann Wolfgang Goethe művében ezzel szemben Armida meg sem szólal, csupán Rinaldo képzeletében jelenik meg. A lovag recitativók és többé-kevésbé zárt áriák során visszaidézi, mintegy újra végigéli a közelmúlt eseményeit. Először a sziget, a paloták és virágoskertek szépségeit látja és láttatja a hallgatóval, majd jön a keserű ébredés (megmentésére érkezett lovagtársai egy gyémánttükörben szembesítik elpuhult önmagával), s a szakítás, amelynek következményeként Armida pusztító démonná változva lerombolja a palotákat, s mindent, ami valaha szép és varázslatos volt. Rinaldo a fájdalomtól lesújtva távozik a lovagokkal. Végleges megnyugvást csak a visszafelé tartó hajóutat megjelenítő, erőtől duzzadó zárókórusban talál.

Puccini férfi énekes szólistákra, négyszólamú énekkarra és szimfonikus zenekarra komponált miséje fiatalkori mű: a zeneszerző 22 éves kora előtt komponálta. A zeneszerző egy, eredetileg önálló műnek szánt Credo tételt egészített ki teljes misekompozícióvá, mely a luccai Istituto Musicale Paciniban végzett tanulmányai zárásaként, 1880. július 12-én hangzott el először. Nem kell meglepődnünk azon, hogy a későbbi világhírű operaszerző fiatalon egyházzenét komponált, hiszen családja már több generáció óta egyházzenészként szolgált Luccában. Ugyanakkor, bár fiatalkori és egyházi műről van szó, mégis felfedezhetők benne a későbbi operaszerző stílusjegyei. Nem véletlen, hogy Puccini zeneszerzés-tanára a misét túlságosan színpadiasnak találta. Bár a Mise sikert aratott a bemutatón, Puccini soha többé nem adatta elő. Csak évtizedekkel a zeneszerző halála után 1952-ben, Chicagóban szólalt meg legközelebb.