Hegedűverseny operával társítva? Nem valószínű, hogy a világon még egy ilyen műsorral találkozik a zenebarát, járjon bár Londonban, New Yorkban vagy Párizsban.

A hangverseny első részében az orosz zeneszerző örökzöldje csendül fel, amelyet csak azért nem a veszprémi születésű, majd Szentpétervárott oktató Auer Lipót mutatott be 1881-ben, mert lejátszhatatlannak ítélte azt. Ma már a csodagyerekek hamar elsajátítják a művet – a Moldovában született fiatal hegedűművésznő sem most szólaltatja meg először. A világhírű Patricia Kopatschinskaja többek között Philippe Herreweghe vezényletével és Fazil Say zongoraművésszel készített közös lemezeket; repertoárján a klasszikus és kortárs művek imponáló egyensúlyban vannak.

 
A koncert második részében a zenetörténet egyik legelbűvölőbb operája csendül fel, Maurice Ravel 1925-ben bemutatott alkotása. A történet főszereplője komisz kisgyerek, aki nem hajlandó megírni a házi feladatát. Édesanyja leszidja, erre a fiú hisztériázni, törni-zúzni kezd. Tombolásának „áldozatai” életre kelnek, és összefognak, hogy ne kelljen többé gazdájuk gonoszkodásait eltűrniük. A székek elhúzódnak tőle, és táncra perdülnek, a tündér felröppen a mesekönyvből, a cica pedig kettőst énekel a kandúrral. A kert „lakói” is csatlakoznak: a törzsükön zsebkéssel megsebzett fák fájdalmasan nyöszörögnek, a szitakötő táblára szegezett társát siratja, a mókus is szemrehányást tesz. A fiú anyját hívja, de a bosszúszomjas állatok és tárgyak fenyegetően közelednek, majd iszonyú csetepaté veszi kezdetét. Végül a fiú bekötözi a sebesült mókus mancsát, gyöngéd viselkedését látva pedig mindenki megbocsát neki, és együtt hívják az édesanyát, akit a gyermek nagy szeretettel ölel át. Ismét egy olyan koncert, amelyen a zeneirodalom újabb mellőzött színpadi remekművét ismerheti meg a nagyközönség, annak zenéjére összpontosító, kiváló előadásban.