A rend kedvéért
Nehéz bármit is mondani. A legjobb koncert a Bartók-évben? Vagy 2006-ban? Vagy legyen a legjobb tízben, az egész életben? Vagy Ránki Dezső mennybe megy, Bartók Béla szárnyain? Döbbenetes zongorázás, erő, koncentráltság, magabiztos természetesség, valószínűtlen tempó és precizitás, az a biztonság, amely szinte már irritáló, mert kizökkenthetetlennek tűnik, nincs benne kétely és esetlegesség, de minden pillanatban […]